Ismerek néhány embet akikről mindenki azt hiszi, h buzi. Talán be kellene mutatnom őket neked Krisza. :) Neked nem jönnek be a kopaszok? 8o Én imádom őket, példáil Michael Scofield a Szökésből.( bár róla is rebesgetik, h meleg) Elolvastam a fanfictionokat. A késesgyilkos-Brian-es nagyon tetszett. Elég vicces látvány, ha magam elé képzelem azt 168 cm-es 50kg pasit amint egy lovon üldöz. :D Elég valószerű történet...
Egyébként szerintem a legtöbben Briant szeretik a legjobban. Egyrészt mert mindig ő van a középpontban, ő beszél az interjúkon, így a többieket esélyünk sincs megismerni.Nekem Steve valahogy sosem volt szimpatius, Stef meg elég mufurcnak tűnik.:) Meg egyébként is Brian hangja miatt szerettem meg az egész zenekart, mert olyan gyönyörűen énekel, főleg a lassú számokban.
Amúgy tudom, h Brian nem szimplán meleg, hanem bisex, vagyis meleg is meg nem is. :)
És csak mert látom, h ti nagyon bírjátok a buzikat, nem néztétek még régebben A fiúk a klubbólt? Én nagyon szerettem azt a sorozatot.
Jujjj Valen, köszi! *.* Úgy virul most a fejem, hogy csak na! :D Hát igen… abban a történetben nem a perverz énem mutatkozik! Sőt… olyan lassan történnek benne a dolgok, hogy csak na… ma írtam belőle a 130 akárhányadik fejezetet. xD (Komolyan én sem tudom pontosan).
De… nagyon durva, hogy pont így említed a ficet, mert tegnap este én meg azon gondolkodtam, hogy milyen durva lenne, ha a főszereplő csaj nem MCR fan lenne, hanem Placebo, és nem Jersey-be irányítaná az apját… hát… az érdekes lenne. xD
Áááááh, az MCR-er rel vigyázni kell, mert fertőz. Miután az ember túlteszi magát az „emo” szarságon, nagyon ragályos tud lenni! :DDDD Én meg úgy látszik nagyon ügyesen hordozom a „vírust” xD Am a ficet meddig olvastad? *.*
Sajnos én Placeboilag még megrekedtem Brian-szinte, Stevie szegény meg „kimaradt az életemből”, Stef-t meg én is félelmetesnek tarom. :D Olyan… huh. Szal szembejönne az utcán, tuti megnézném. :D De nincs vele bajom, meg semmi, meg hogy is lehetne bajom vele, ha egyszer nem is ismerem, csak már az első képeknél is amit láttam, az a szintkülönbség közte és Brian között eléggé elcsodálkoztatott. xD Nem tudtam eldönteni, hogy most akkor mi van: Brian rohadt alacsony, vagy Stef rohadt magas? xD Aztán rájöttem, hogy valahogy a köztes magoldás. :D
Biuszi, nekem valahogy pont fordítva vannak a dolgok… szal a meleg (azaz csak annak kinéző…) pasikba azonnal belezúgok, még azelőtt, hogy tudnék bármit is. xD Elég fura, de hát ez van. Azt már eltökéltem, hogy olyan férjem lesz, akiről mindenki azt hiszi, hogy buzi (lásd: Gerard, Brian), de közben meg nem is az! :DDD Oké, tudom, nem vagyok semmi! :DA
36 deegree klipért meg kifejezetten odáig vagyok, az első pillantástól. Meg attól is ahogy Bri kinéz benne. Olyan… nem is tudom milyen. Nyomasztó, de közben nem az. xD De értelmes vagyok megint. A lényeg, hogy nagyon tetszik. De Marilyn Manson azért nem… xD
Brian-nek valami eszméletlen kisugárzása van. A hangjának meg pláne. Annyira különleges, hogy, nagyon. Sosem hittem volna, hogy Gerard után még jöhet valaki! xD
Jah, és nekem kifejezetten bejön a titkernő stílus! xD
De kopasz meg... Nem szeretem a kopasz pasikat. Ez van! :D (A skótszoknya jöhet! :P)
Ááááá, Krisza... Körbenéztem tegnap azon a fórumon, amit belinkeltél... Megtaláltam azt a másik ficedet és beleolvasgattam... Az időutazósba...
Teh, hallod... Veszettül édes-aranyos. Konkrétan kb. semmit se tudok az MCR tagokról (Mondjuk tegnap este megnéztem Gerard alapadatait, és halálosan meglepődtem rajta, hogy már 32 éves. ), és ennek ellenére is nagyon tetszik. Annyira kis barátságos... Amúgy azóta folyamatosan MCR-t hallgatok... Köszönöm, ezennel megoldottad a problémámat.
Jaaa, még le akartam írni, hogy Brian a kedvencem a Placebo-ból. Tudom, hogy sokan úgy gondolják, hogy snassz dolog az énekesért rajongani, meg az nem is az együttest szereti, meg csak az énekesért van oda, ilyenek...
Először is. Nem csak Briant szeretem. Pl. Stevie mindig szimpatikus volt, nagyon sajnálom, hogy elment. Annyira aranyos volt, mikor beszélt az interjúkban... azok az elrejtett poénok. Szóval őt kifejezetten. Stefet bevallom néha kicsit félelmetesnek tartom (taraj-frizura ), de amúgy szeretem őt is, nem azt mondom. Mondjuk az interjúkba beszélhetne többet... DE: Már nem azért, de róluk sajnos alig tudni valamit. Nem vagyok nagy zeneszakértő, ezért én sajnos max akkor hallanám ki a hangszer-technikájukat, ha valamit nagyon elrontanának... Viszont Brian dalszövegeiért oda vagyok meg vissza... (Na ja, irodalomhoz, nyelvekhez értek... azért látszik. ) És ehhez még jön a hangja és a kisugárzása.
Most mondja valaki azt, hogy nem tudom normálisan (ergo, nem az az indokom, hogy "meeeeeeeeert ő cukiiiii" ) megmagyarázni, miért ő a kedvencem az együttesből!
Hello, biuszi! Na, tényleg kezd itt beindulni az élet, tök jó!
De... Brian nem meleg!
36 deegree klip: "It's quite shocking... really... I look like Marilyn Manson's younger sister."
Am, Netti, most hogy belegondoltam, ezer éve nem hallottam felőled. Ugye nincs valami baj?
Én először a Narancsvidékben hallottam a Placebotól a Running up that hill-t. Nagyon megtettszett a szám és rögtön beleszerettem Brian hangjába. Amikor először kerestem rájuk a youube-on egy rövid interjú és koncerfelvétel után úgy gondoltam, h ezek valami emos,drogos homokosok. Később kiderült, h drogosban és a homokosban nem tévedtem, az emosat gyorsan visszavontam. :) Azért ezek az első negatív gondolatok nem keserítettek el, megnéztem a többi számukat és nagyon sok megtettszett, és így már kb másfél éve rajongó vagyok. Én egyébként nem vagyok annyira rajongó típus, ritkán van olyan, h egy előadótól sok szám tetszene.Én is szeretem a Coldplay-t. Sokat írtatoka a MCR-ról, nekem valami csontvázas-beteg kisfiús klippes emlékem van róluk, meg vmi iskolás ( de az lehet, h nem ők ) Nem annyira tetszett, vhogy nem a stílusom. ( Én főként akkoriban nagy discos , Tiesto, ATB fan voltam)
Nekem mint pasi Brian nem jön be. Ha már első pillantásra kiszúrom valakin, h meleg egyszerűn nem tud tetszeni. De imádom a hangját. :) De azért rögtön beledobtam magam a mélyvízbe. Az első klipp amit láttam a 36 deegrees volt, amiben hát áááá nagyon undorítóan néz ki szegényke. Később azért konszolidálódott.(Bocs a kifejezésért csak már agyamra ment a töri) Most hogy eszembe jutott megyek is tanulni.
Júúj, már megkezdtük a második oldalt. Eléggé elvagyunk itt magunkban. Legörgettem, és ilyen hatalmas mennyiségű szöveggel van tele az egész... Deee simán be lehet ám kapcsolódni, emberek, semmi bonyolúltról nincs szó - szerintem. :D
Most még egy ideje Netti is eltűnt... Innen is.
Huhh, kapok ám gyorstalpalót MCR-ból. Amúgy egyetértek ezen újságok felhasználási javaslatával. (Apropó, a Rasmussal mi történt?? Egy ideig a csapból is ők folytak, és én esküszöm min. 2 éve egy szót se hallottam róluk. )
Végighallgattam ma a The Black Parade-ot. Tetszik, tényleg megtaláltam a "kulcsszámot", úgy érzem. Sőőőt, azóta van mégegy... a Teenagers is nagyon bejön. Hmm, nem hittem volna...
Nem tudom megítélni, hogy Brian bejönne-e, ha csak egy pasi lenne a szomszédból. Nálam is dettó így van, megszeretek egy együttest/énekest/színészt/akárkit, aztán önkéntelenül is elkezdem helyesnek tartani. Nem tehetek róla... de amúgy szerintem eleve van-benne-valami kedvenceket választok ki legfőbbnek (Meg lehet kövezni, de igenis vonz, ha valaki tehetséges és jól is néz ki!! ), bár azért van pár olyan személy, akit nem tartok helyesnek, annak ellenére, hogy becsülöm a művészetét. Brian általában tetszik, mert hihetetlen kisugárzása van, ami szerintem baromi vonzó ... de pl. a kopasz+skótszoknya ill. a mostani titkárnősen hátrakötött haj nagyon nem jött be... De nekem Brian az Brian... szóval ha neki így tetszik, akkor legyen.
Awww… én febr. 18.-án voltam a Rasmus koncin. (jó ég, már olyan rég? ) Annyira jó volt. Lauri is nagy szerelmem ám!
Az MCR „tevékenységét” egy valami ássa alá, az pedig a média. Kb. az a helyzet, hogy amit olvasni róluk újságban, vagy tv-ben, vagy akármi, azt nem szabad elhinni. De most komolyan. Ez ilyen… „rosszkor vannak rossz helyen”, mert teljesen bekerültek az emo propagandába.
Akiket én ismerek IGAZI MCR rajongókat, azok nem érvagdosós hülye kis libák, hanem fantasztikus emberek. Csak tényleg ez az egész média dolog undorító… Nemtudom arról mit hallottatok, hogy egy 15 (asszem) éves lány felakasztotta magát az emeletes ágyra, és nagy mcr fan volt. Nos, mint később kiderült, a csaj kb. 1 hete ismerte a bandát, és csak a tipikus „sláger számaikat”, és ráadásul nem is akkor nyírta ki magát, amikor azt az újságok felhozták, hanem több mint egy éve basszus! Persze, szörnyű, hogy ilyenek történnek, de milyen gusztustalan, hogy ebből is csak média cirkuszt tudnak csinálni...
Hihetetlen milyen ferdítések vannak. És az a rossz, hogy ennek az, aki nem rajongó, természetesen nem néz utána. A Bravot meg a Popcornt plö én már csak tüzelőnek használnám.
De hát ez ellen az egész ellen nem lehet mit tenni… Ha vmelyik bandáról olvasok valamit, az megragad a fejemben, és ha „nincs különösebb kapcsolatom” velük, akkor tojok az egészre.
Szal ha mondjuk jó néhány hónapja olvasok valamit Brian-ről, akkor azt probléma nélkül elhiszem, és utána hagytam volna a fenébe.
Ez van.
Csak nagyon fel tud bosszantani, pláne, hogy az mcr-t úgy védem, mintha bármi „közöm” is lenne hozzájuk.
De nagyon örülök, hogy te elkezdted őket hallgatni! Tök jó, mert egy csomó MCR-es bnőm rácuppant a Placebo-ra, de elég komoly szinten, szal… érdemes volt megírnom azt a vackot.
Hát… hogy őszinte legyek, nekem Brian mint férfi nem jön be, de nőiesen meg kurvára bejön. Pedig még csak nincs is semmiféle leszbikus hajlamom.
Meg hogy őszinte legyek… ahhoz, hogy a szemembe Bri „awwww” legyen, rá kell segíteni Photoshoppal vagy hasonlóval… De akkor viszont tényleg tökéletes. Jó dolog a photoshop… még magamról is tudok jó képet csinálni a segítségével.
De még jó, hogy nem Brian miatt hallgatok Placebo-t.
Ez nálam tipikusan így van, hogy megtetszik először a zene, aztán „beleszeretek” az énekesbe. Szerintem ez még a jobbik eset.
Jajjj, a túlrajongás az abszolút csak az oldal miat
Jáj, valamiért hülyén linkeltem be... ITT van. Remélem most jó lesz.
A Rasmust, persze, ismerem. Meg is van valahol a Dead Letters, még abból a korszakból, mikor CD-kre írtam a dolgokat. Mostanában nem sokat hallottam róluk, őszíntén meglepedt, mikor a múltkor belebotlottam egy új CD-jükbe. Én azt hittem eltűntek.
Amúgy rájöttem, hogy ismerem az MCR-t is. Gőzöm sincs róla hogy, mert nem igazán voltak nekem se szimpatikusak, hogy hűűű-itt-az-új-generációs-emobanda... meg Gerard fejére kiraktam a volna egy "NA, CSAK ILYEN HAJAD NE LEGYEN!" táblát... Szóval nem jöttek be a klipjeik, hogy őszínte legyek. Aztán megnéztem a honlapodat, mikor írtad a Chatbe, és tetszett, gondoltam meghallgatom őket, most, hogy már az emo stílus se nagyon létezik, meg elcsöndesedett az az öngyilkos-téma is... Bevallom, hogy sajnos akkor se tetszett. Ált. az ilyen bandáknál kell találnom valami húzószámot, ami megfog, és utána tudok barátkozni a többivel is. Tök ugyanígy volt a 30STM-mel is. Az Attack előtt egyáltalán nem érdekelt, nem váltott ki belőlem semmit, most meg nagyon szeretem. Ugyanígy a Greenday és a Wake Me Up When September Ends. Vááá, meg is hallgatom, gyorsan. Most amúgy nagyon tetszett az új CD-jük... Netti, neked, mint Greenday-fannak? (Jaaa, és leszedtem az új Eminem CD-t is, csak még nem volt rá időm/kedvem. )
Na, de vissza az MCR-hez. Szóval, ráraktam ma a számokat, amiket leszedtem a telefonomra és azt hallgattam suliba menet, aztán barátnőim közölték, hogy ők már 2 éve túlvannak a jajózeneazmcr dolgon. Mondom, nekem mért nem szólt senki, én azt hittem valami emós kis szerencsétlenek... Most meg azt, hogy feltaláltam a spanyol viaszt, hogy "neeeem is roooossz". Na, mindegy, le voltam maradva.
Nekem most már elég bevett, hogy egyszerre két együttesért/énekesért rajongok. Az egyik a Placebo, a másik meg változik (Coldplay --> 30STM --> JamesBlunt --> Snow Patrol --> The Verve ), ált. addig marad, amíg eléggé ki nem ismerem, aztán átkerül a "Szeretem." kategóriába és jobb esetben állandósul. Most épp castingot tartok a 2. helyre, beszállt az esélyesek közé az MCR is a Franz Ferdinand, Razorlight és White Lies mellé. Majd kiderül ki lesz az aktuális befutó. Már lassan egész hosszú ideje nem akar kialakulni, pedig szeretem, ha valami ellensúlyozza a Placebo-mániámat.
Brianről láttam 1 db képet (Extended Play '07 borító), majd leültettek a Velvet Goldmine elé, és sokként ért, milyen borzalmasan rosszul néz ki a "tök jó hangú srác" (Every You Every Me alapján persze )... Aztán a Velvet Goldmine Sountracken meghallgattam a 20th Century Boy-t és így, látvány nélkül, már elég nagy hatással volt rám, ahhoz, hogy most itt legyek. (Azóta megnéztem már a VG-t, és annyira nem is szörnyű, na! )
Hogy érted azt, hogy "túl rajongó"? Miket csináltál az MCR kapcsán? Vagy "csak" a honlapra érted?
Igen, amerikaiak, és igazából, amikor először láttam őket, nagyon nem bírtam a bandát. Aztán valahogy mégis az lett, ami. Mondjuk ez talán annak is köszönhető, hogy 2 év alatt sikerült egy szép kis MCR-es közösséget „felépítenem”. (A fórum is részben az „enyém”) Na de mindegy.
A Placebo-ban valami egészen más fogott meg. Gondolom ebben az is benne van, hogy európai banda.
Huh, most olvastam egy két kommentet arról a fórumról. Jó kis kedvjavító!
Majd olvasgatom azt a hosszút, ha éppen lesz időm.
Na igen, nekem egyszerre két „kilóméteres” művem is van. A rövidek nem is nagyon mennek. Ha kitalálok egy karaktert, attól képtelen vagyok szabadulni! (Mondjuk eltökélt célom, hogy megírok egy „igazi könyvet”, szóval bemelegítésnek nem rosszak a ff-k. )
Ööö… attól a másodiktól meg nem félek, hanem a linket nem tudom megnyitni!
Brian-nel nekem is a hangjával kezdődött. Aztán eszembe jutott, hogy „de ez kopasz…”, a Meds kippből való emlékeimet összeszedve. Aztán meg hogy „vagy ez néz ki nőnek?” Nah, és rákerestem rendesen.
Majd amikor olvastam a katolikus dolgot… Kb. vágtam egy ilyen fejet: K Mert amúgy katolikus gimibe járok, de gondolom az irományomon is látszik, hogy nem képviselem éppen ízig vérig az egyház nézeteit… Mindegy. Szóval ez is rásegített, hogy még többet olvassak utána.
Hááát, rajongásilag nekem mindig általában bandák jönnek szóba… a The Rasmussal kezdtem, azt nemtudom mennyire ismered. Aztán meg jött az MCR, ami mindent elsöpör, és hát… Placebo-ról még nem nagyon tudok mit nyilatkozni. Mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy szívesen „végigcsinálnám velük” azt amit az MCR-rel… mert azért az már egy kicsit sok.
Én szerintem „túl rajongó” típus vagyok.
Bereczki Zoltán-t ismerem! De nekem a tesóm van érte nagyon oda.
Nyugi, én is szeretek kisregényezni... Legalább akkor látványosan él a fórum.
Le töltöttem egy pár MCR számot, felbuzdulva azon, hogy a Famous Last Words nagyon bejött. Nem rossz együttes, de... amerikaiak, ugye? Valahogy érzem rajta azt az ízt, amit pl. a 30 Seconds to Marson is... Ne értsd félre, őket pl. pont nagyon szeretem, csak valahogy az európai zene alapjáraton közelebb áll hozzám. Meg eleve nem rajongók Amerikáért.
Fanfiction téren most a Merengő fórumára vagyok rákattanva, ahová a hülyeségeket/elírásokat írogatják... Betegre tudom röhögni magam rajta. Ha esetleg érdekel: ITT Mondjuk ez főként Harry Potter, de én pont ENNEK a Placeboficnek a kapcsán keveredtem ide. Ebbe amúgy csak beleolvasgattam, mert hihetetlenül hosszú (bár úgy hallom a te Gee-s ed duplailyen ). Öhmm... az a második fic pedig érdekes. Teljesen valótlan, úgyhogy nem kell félni tőle.
Brian-nel kapcsolatban nekem is úgy volt, hogy először függővé tett a hangjával, utána elolvastam a wikipédiás adatlapját és felkeltette az érdeklődésem. Aztán most itt vagyok. Talán akkor dőlt el, hogy ez kész, szívlövés, mikor elkezdtem elolvasgatni a dalszövegeit. Annyira fantasztikus, érzékeny, kifejező, fajsúlyos... Csak csodálni tudom érte.
Amúgy a Placebo a 4. IGAZI NAGY RAJONGÁS az életemben, és az első külföldi. (Van sok külföldi kedvencem, csak ők nem olyan igazán tényleg rajongások. De Johnny Depp pl. állandó nagy kedvencem, de érte elmaradt a lángoló-nagy rajongási fázis, ő olyan fokozatosanjött. ) Most a Placebo a legeslegerősebb, és a másik háromból már csak egy tart jelenleg is (Bereczki Zoltán, ha esetleg ismered - musical színész, Szombatesti láz műsorvezető). Amúgy nagyon rajongó típus vagyok.
Ííííííí, örülök!
Olyan fura, hogy „nem mcr fan” is elolvasta.
Én mondjuk nagy fanfic mániás vagyok, íróként meg olvasóként is, de ez az MCR-nek köszönhető.
Viszont azt gyűlölöm, amikor el is hiszik, amik a ff-kben történnek. Vegyük például Mikey-t meg Gee-t… annyi róluk szóló sztori van (szerencsére inkább csak angol), hogy wáááh! Na, azokat nem bírom. Hogy lehet két testvárt… Brrrr!
És tényleg kering a neten két kép (vagy több), amik olyanok amilyenek, de azok nem ők. *megszólalt a bölcs* szóval köszi, hogy nekem hiszel!
Majd elolvasom a ficeket, amit linkeltél! (vagyis a másodikat nem tudom :s)
Már olvasgattam néhányat arról az oldalról, de csak miután már az enyémet megírtam, és megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy tényleg van, hogy olyannak van Brian beállítva, amilyennek.
Egyébként nekem a mikor ezt a PR-s ügyet írtam, őszintén szólva nem volt még semmilyen konkrét képem Bri-ről. Kb. akkor kezdetem el mostanában őket hallgatni, és csak jött az ihlet, hogy „erről a pasiról kell írnom valamit, mert megérdemli”. :D
És valahogy úgy jött az egész, hogy van egy, már 100 fejezeten túli Gee-s ficem, amiben szerencsétlenből akkora ribi lett, hogy jujjj. Na, és jött az ötlet, hogy kéne írnom valamit, amiben egyszer nem ő lesz a ribi.
És eszembe jutott Brian, hogy ha valaki, hát ő aztán… *nyálcsorgatás*
Aztán ez lett belőle.
De… szerintem ma már képtelen lennék ennyire érzelem nélküli karakternek megfogalmazni.
Van megint készülőben egy „mű”, amiben szerepel Brian, de… na mindegy.
Nagyon szeretek ff-t írni. Kicsit őrült dolog, mert olyan, mintha lenne az adott ember, akinek ha csak egy nagyonnagyonnagyon minimális, és egyáltalán nem „valós” részét megszerezhetnéd. :D
Na meg… egyetlen egy, kb. fél óra alatt született agymenésemmel jó kis reklámot csináltam a Placebonak, és ezek szerint az MCR-nek is. Büszke vagyok magamra! :D
A lényeg, hogy nem tudom pontosan mivel, de ez a pasi megfogott. De nagyon durván. És ez most kicsit fura érzés is… Szóval gyakorlatilag elkezdem azt, amit két éve az MCR-rel. Érdekes. Nemtom mi lesz belőle. Maximum sokáig rontom még itt a levegőt!
Örülök, hogy tetszik az aláírás, én csináltam *megint büszke*
Wáááááh! Lőjetek le, kisregényt írtam! Sajnos ez egy rossz (?) szokásom.
Szóljatok, ha fogjam vissza magam!
Én elolvastam.
A címmel nekem sincs semmi bajom, Brian drága elég gyakran rászolgál. És nyugi, megkövezni se foglak. A fanfiction-ök elég nagy százalékában van hasonlónak megírva, úgyhogy egyrészt már megszoktam, másrészt simán kinézem belőle, hogy ilyen. Egyszer olvastam egy olyat amiben tényleg durván ki volt fordítva magából - szerintem (remélem!!). Az maradandó nyomokat hagyott bennem, máig nem értem, hogy miért kellett olyannak megírni, amilyennek...
Amúgy igazándiból nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e a fanfiction-öket. Néha rámjön, és akkor egész sokat elolvasgatok, máskor viszont ki nem állhatom őket, főként mert elég sok megreked a Nora Roberts-féle (csak ugye gyakrabban slash-ben) ponyvapornó szintjén, amit vagy röhejesen bénán, vagy épp gusztustalanul írnak meg, ami így, köszönöm szépen, de nem érdekel, majd kiveszem videón, ha ezirányú vágyaim ébrednének. Azokat az írásokat szeretem, amik valahogy teljesen mások, pl. EZ a kedvencem (ebben Brian annyira ölelgetnivalóan édes ). De nagyon szeretem EZT is, mondjuk ebben is ki van fordítva magából Brian, meg az egész életidegen, de valahogy olyan különlegesecske.
Azon gondolkozom, hogy milyen is pontosan a kép, ami Brian-ről él bennem. Nem is tudom, mert egyrészt simán ki tudom azt is nézni belőle, hogy ilyen, mint amilyennek megírtad, másrészt viszont ott vannak a mély dalszövegei, amik azt tükrözik, hogy valószínűleg több érzés szorul belé, mint akármelyikünkbe. Gondolom, hogy ő leginkább ez mind egyben. Ezért különleges, ezért szeretjük.
Beleolvastam a hozzászólásokba a fic-edhez, hogy soakn elkezdtek Placebo-t hallgatni közben. Nos jelentem, hogy én meg meghallgattam egy-két MCR számot.
Ja, és megemlíteném még, hogy nagyon tetszik azon a fórumon a Brian-es aláírásod.
u.i.: Gee-ékről azt a pletykát egyik ismerősömtől kaptam, képekkel alátámasztva. De mivel én nem ismerem fel az öcsikét, főként nem félprofilból v. hátulról, inkább neked hiszek., gondolom te nagyon tájékozott vagy rájuk nézve.
Krisza, én már regiztem, de sztem csak holnap fogom elolvasni, mert akkor több időm lesz rá...a címe meg nagyon aranyos...az igazság az, hogy én is így szoktam Briant nevezni (sőőt) és én se bántásból, hanem ahogy te is fogalmaztál puszta szeretetből....
Valen, semmi baj, nem a te képed miatt írtam mert ez még határeset csak ennél nagyobb azért ne legyen
Nekem meg amikor írtad, kerekedett el a szemem, hogy ilyen dolgok vannak, hogy aki "igazából nem ismeri őket", az úgy tudja, hogy szerencsétlenek hát köhöm.... Ilyenkor tudom sajnálni őket úgy igazán.
Itt fent van az iromány, de regisztrálni kell hozzá. Mondjuk annyira az se nagy munka!
De azt hiszem azért kell hozzá némi magyarázat, ha el akarnád olvasni.
Az első fontos, hogy a címe nem bántó szándékú. xD Én puszta szeretetből állítok be embereket ku**ának. (Igen, érdekes lelkivilággal vagyok megáldva. )
A második meg, hogy ne kövezzetek meg érte.
Nem nem nem! Gerard és az öccse nem csinálnak semmit! Mmint úgy valójában. Ficben persze minden előfordul. xD De am tényleg testvéri szeretet és annyi.
Frankie-vel meg félreérthetőek, de szerintem annyira nem lehet félreérteni, mint Brian-éket... Persze minedenki félreérthet bármit... Na mindegy, a lényeg az, hogy szerintem Bri meg Stef sokkal durvábbakat levág a "nagyközönség előtt".
Modjuk az is nézőpont kérdése, hogy kinek mi a durva.
Egyébként ha már témánál vagyunk, nemrég írtam egy ff-t amiben összehoztam Brit meg Gee-t, és MCR-es téren nagy sikeret aratott, úgyhogy ha valakit érdekel szívesen megmutatnám, mert kíváncsi lennék, hogy hogyan áll hozzá a "másik oldal". Bár... nem ez lett életem főműve. Szerintem. De tényleg kiváncsi lennek. És az is igaz, hogy Bri nem túl ehem... "szép" szerepet kapott benne...
A képet meg láttam, és awww *.*
Arról, meg hogy ilyen látványosan széthúzza az oldalt, én tehetek, de egy ilyen dizinél nem lehet megoldani máshogy.
Az MCR-t igazából nem annyira ismerem... De hallottam már érdekes dolgokat róluk (Gee + az öccse stb. ). De igazából nem vágom... Ők is ilyen hmm félreérthetőek, mint Stef és Bri?
Húúúha, hát, hogy hogyan ismertem meg, meg hogyan szerettem meg, arra azért nem olyan könnyű valaszolni... De akkor most mesélek! :D
A Placebo-mánia valahogy furcsa módon "hullámokban" tör rám, és amiben most vagyok, az pontosan a 3., és már kb. egy hónapja tart. Szóval nem mondom magam "igaza nagy fannak", mert azért 1 hónap az nem nagy cucc, úgyhogy... csak szépen csöndben ismerekek a dolgokkal, és nem áll szándékomban a "Brian bébi de cuki" szinten megragadni. xD
Akkor ismertem meg őket, amikor még ezer éve vmikor a Szigetnek a reklámzenéje az Every me every you volt. xD De még akkor nem is tudom hány éves voltam... lusta vagyok utána nézni. :D Szóval... akkor nem különösebben törődtem velük, csak nagyon tetszett a reklám, a zene miatt. xD Meg láttam róluk egy képet... Brian-ről 2006-ig azt hittem, hogy nő. x"DDDDDDD
Aztán láttam a Song to say goodbye-t meg a Meds-et amikor éppen adogatták tévében, de akkor is megragadtam a "oké,oké tetszik" szinten. Mondjuk a Song to...-t amikot először láttam egészen nagy hatással volt rám... nem tudom megmagyarázni, hogy pontosan miért, de emlékszem rá, hogy utána csak ültem, és bámultam ki a fejemből, próbálva megemészteni, hogy "most akkor mi volt ez?"
Aztán a következő kapcsolatom a Placeboval az volt, hogy olvastam egy Brian+Stefan sztorit, ami... mmm... fincsi volt.
Van egy "enyhe" (kackac :D) perverzióra való hajlamom, jómagam is írok homoerotikus tartalmú fanfiction-öket, csak Frerard témában, (My Chemical Romance, Frank Iero + Gerard Way) úgyhogy megtetszett a dolog. xD
Na, és a nagy áttörés most, kb. egy hónapja történt,amikor az egyik bnőm dicsekedve mutatta, hogy milyen jó kis csengőhangja van, ami történetesen a Post Blue volt.
És ekkor nekem úgy kezdett "előjönni a múl", hogy hát, én voltaképpen szeretem ezt az együttest. xD És ezóta nincs megállás. :D Kértem bnőmet, hogy küldjön át számokat (nekem s volt régebben a gépemen, csak le lettek törlődve :s), és természetesen pont a Meds-t küldte, és akkor aztán rádöbbentem, hogy nagyonnagyonagyon tetszik Brian hangja, meg úgy az egész zene persze.
De a poén ebben az, hogy én nem is tudtam, hogy most lesz új albumuk, meg jönnek a szigetre, mert abszolút nem törődtem velük. xD Aztán mikor elkezdtem utánuk nézni, hát hoppá... Mik derültek ki! xD
Na meg ráakadtam erre az oldalra, aztán a többit már Netti tudja, hogy csináltam unalmamban egy design-t, és gondolkodtam is rajta, hogy készítek egy rajongói oldalt, de aztán végül félreraktam az ötletet, mert úgyis kevés lennék hozzá, pláne az MCR-es oldalam mellett. :) Úgyhogy ide került a dizi. :D Meg én is. xD
Hát... "röviden tömören" ennyi lenne. Biztos van amit kihagytam, de jelenleg ennyi jutott eszembe! xD
AJÁNLOM AZ OLDALT
Körbenéztem tegnap azon a fórumon, amit belinkeltél... Megtaláltam azt a másik ficedet és beleolvasgattam... Az időutazósba... 
Konkrétan kb. semmit se tudok az MCR tagokról (Mondjuk tegnap este megnéztem Gerard alapadatait, és halálosan meglepődtem rajta, hogy már 32 éves. 
), és ennek ellenére is nagyon tetszik. 
Annyira kis barátságos... Amúgy azóta folyamatosan MCR-t hallgatok... 
Köszönöm, ezennel megoldottad a problémámat. 
Viszont Brian dalszövegeiért oda vagyok meg vissza... (Na ja, irodalomhoz, nyelvekhez értek... azért látszik. 
Na, tényleg kezd itt beindulni az élet, tök jó! 
) Annyira jó volt. Lauri is nagy szerelmem ám! 
Pedig még csak nincs is semmiféle leszbikus hajlamom. 
(Jaaa, és leszedtem az új Eminem CD-t is, csak még nem volt rá időm/kedvem. 
Na, mindegy, le voltam maradva. 
Jó kis kedvjavító!
Maximum sokáig rontom még itt a levegőt! 
). De nagyon szeretem 
)
