Jared egyedül ébredt. Amint kinyitotta a szemét, és a pillantása az ágy másik oldalán lévő gyűrött párnára tévedt, eszébe jutottak az előző este történtek. Ó, igen: Brian! A nevet kellemes érzésekkel eltelve ízlelgette a gondolataiban, miközben a hátára fordult és egy jót nyújtózott a kényelmes matracon. A nap éles sugarakkal tűzött be a sötétítő függöny apró hasadékain keresztül, és Jared mámorító lustasággal hunyta vissza a szemeit, miközben még inkább bevackolta magát a meleg paplanba és a puha párna domborulatai közé. Nemsokára ismét mély álomba merült.

Collin telefonja ébresztette fel fél 11 tájban, aki emlékeztette rá, hogy egy óra múlva indul a gépük San Francisco-ba. A banda tagjai unott arccal várakoztak rá a kocsi mellett, amely kivitte őket a repülőtérre. Az út eseménytelenül telt, de Collin már a repülőn hosszasan ecsetelte, hogy milyen kötelességeknek kell eleget tenniük, amikor leszáll a gép a városban. Jarednek a Garage nevű rock-kocsmában volt randevúja az Entertainment Weekly egyik riporterével, aztán fotózáson kellett részt venniük egy másik magazin számára. Jared egy órára el akart volna szabadulni a városba ruhákat nézni magának, de rá kellett jönnie, hogy erre nem lesz ideje a sűrű időbeosztás miatt. Amikor leszállt a gépük, a rájuk váró autóból Jared röviden beszélt az édesanyjával, mint minden alkalommal, amikor új városba érkeztek. Szerette hallani az édesanyja hangját, aki gyermekkorától kezdve támogatta őt a karrierjében, és mindig beszámolt neki arról, hogy éppen hol jár és mit csinál. Bár a magánélete minden részletébe nem avatta őt be, a zenekarral kapcsolatos dolgokról részletesen elmondott neki mindent, márcsak azért is, mert a banda dolgai mindkét fiának az életét nagyban befolyásolták. A színpadon viselt sminkjeiket pedig ő vásárolta be nekik.
Jared az interjú, a fotózás, és egy, a technikusokkal kialakult heves vita után aggódva állt az aréna színpadának a közepén, miközben a roadok a kivetítő vásznakat szerelték fel a háttérben. A színpad a Mars előadása alatt másképp nézett ki, mint a Placebo koncertje közben. A 14 óriási vászon közül három a színpad első harmadában volt leeresztve a földig, szorosan egymás mellett. A szervezők ezzel a hátsó színpadképet akarták eltakarni, ahol Steve dobszerkója állt. A Mars előadása közben ezekre villódzó képeket vetítettek, ami látványos volt, azonban ezzel a színpadot erősen le is kicsinyítették az előzenekar számára. Shannon dobfelszerelése a földig eresztett vásznak előtt kapott helyet. A kivetítőket a Placebo koncertje előtt, amikor átépítették a színpadot, egy szerkezettel körülbelül 5 méter magasságba emelték fel, és kicsit el is távolították egymástól, ezzel téve teljessé a színpadképet a főzenekar számára.
A san franciscoi aréna színpada azonban kicsi volt. Kisebb, mint amekkorát Jared megszokott, és most ezt a kis színpadot még kissebbé tették azok az átkozott kivetítők középen. Jared meg akarta beszélni a roadokkal, hogy a leeresztett vásznak jóval hátrébb kerüljenek, de azokat egyáltalán nem érdekelték az érvei. Ő pedig nem értette, hogy mért nem lehet egy ilyen, számára egyszerűnek tűnő dolgot megbeszélni velük, és kezdett dühös lenni a technikusokra a csökönyösségük miatt.
-Valami baj van? – a hang közvetlenül a háta mögül jött, és jókedvűen csengett. Jared megperdült a tengelye körül.
-Szia Brian!
Brian a fekete farmerhez fehér, rövid ujjú, szűk pólót viselt. A kezét összekulcsolta a háta mögött és láthatólag mulattatta, hogy ennyire sikerült meglepnie őt.
– Semmi, csak a roadok nem akarják hátrébb tenni a kivetítőket. – mondta panaszosan, miközben a háta mögé mutatott.
- Mért kéne hátrébb tenni őket?- Brian a színpadot vizsgálta. - Hiszen Seattle-ben is ugyanígy volt. Így állapodtunk meg a színpadképben a turnémedzsereddel.
- Igen, de Seattle-ben sokkal nagyobb volt a színpad, itt meg nem fogok tudni rohangálni.
Brian arrogánsan megvonta a vállát.
- Akkor ne rohangálj! Állj egy helyben a gitároddal és csak játsz! Nekem az is elég lesz!
Brian Jared arcát kutatta. Jaredet meglepte a fiú határozottsága.
- Meglesz, ne aggódj. – Jared viszonozta a fürkésző pillantást.
Brian kicsit közelebb lépett hozzá, és a hangja lágyabbra váltott.
- És, hogy aludtál ma éjszaka?- Brian arcán pimasz mosoly bujkált.
- Jól! – Jared vigyorgott, majd zavartan félrenézett. – Azt hiszem, kb egy perc alatt bealudtam… Az asszisztensem ébresztett fél 11-kor…
- Ezek szerint kifárasztottalak? – Brian édesen mosolygott, és Jared egy pillanatra teljesen elveszettnek, mégis boldognak érezte magát.
- Csak fáradt voltam a koncert miatt…
- Na, persze.. – mindketten mosolyogtak.
Brian ellépett mellőle miközben a színpadra vetett még egy pillantást.
- Hívj fel a koncert után – újra Jaredre nézett, miközben menni készült.
Jared elgondolkozott.
- De….
- De? – Brian játékosan összeráncolta a szemöldökét.
- Nem tudom a számodat.
Brian hitetlenkedve fordult felé.
- Tényleg nincs meg?
- Nincs! – Jared nem értette a kérdést.- De ha gondolod elkérhetem Stephantól, úgyis erre láttam az előbb. – Jared olyan mozdulatot tett, mintha a basszusgitárost keresné a szemével. – Elkérem tőle a számod és megmondom neki, hogy azért kell, mert randira szeretnélek hívni.
Brian mindkét kezét tiltakozólag felemelte.
- Jaj, ne, azt inkább ne - végül elnevette magát - Oké, rendben, megadom magam.
Brian lediktálta a számát Jarednek, és Jared mellett állva figyelmesen végigkísérte, amint az bepötyögi a számát a Blackberryjébe, azután elsétált az öltöző irányába, miután még egyszer szemügyre vette, hogy megfelelően építik –e a technikusok a színpadot.

Az este hűvös-langyos levegője lágyan telepedett rá a városra, amelynek éjszakai élete ez idő tájt kezdett felpezsegni. Az utcákon fiatal társaságok igyekeztek az estére kiszemelt szórakozóhely felé, és turisták, akik az éjszakai San Franciscoból szerettek volna egy szeletke emléket magukkal vinni otthonra. Shannon kedve továbbra sem volt jó, és Jared bármennyire is szerette volna, ha bátyja jobb kedvre derül, nem tudta, mit tehetne ennek érdekében. Jelenleg úgy érezte, hogy nincs is lelki ereje ezen gondolkodni. A koncert után együtt vacsoráztak a szállodától egy negyed óra sétára lévő étteremben, és most szótlanul mentek egymás mellett a járdán a hotel irányába a hatodik sugárúton. Jared a fejére húzta a kapucniját, hogy ne ismerjék fel a járókelők az arcát, amikor a mobilja csörögni kezdett. Előkotorta a farmerzsebéből a készüléket, amin egy B betű villogott. Jared elmosolyodott. Így mentette el Brian nevét, biztos ami biztos: sosem árt az elővigyázatosság!
- Szia!
- Szia! Azért kereslek, mert le akarunk menni az egyik helyi bárba enni meg inni valamit a többiekkel… és mivel te mégiscsak jobban ismered a várost, arra gondoltam, hogy esetleg velünk jöhetnél…
- Veletek?
- Stephan jönne, meg Francois… meg én… - Brian az utolsó két szónál idétlenül elváltoztatta a hangját, és utána belekuncogott a telefonba.
- Francois?
- Ő Stephan barátja. Így négyen lennénk.
- Tulajdonképpen most jövünk éppen vissza az egyik étteremből, ahol vacsoráztunk, szóval már nem igazán vagyok éhes…- Jarednek fogalma sem volt, mért akar kitérni a meghívás elől, amikor a szíve mélyén nagyon is örült az alkalomnak.
- Igazándiból nem enni szeretnénk, hanem inni…- Brian hangja vidám volt, és Jarednek volt egy olyan érzése, hogy a Placebo tagjai az ivást nem a helyi bárban fogják elkezdeni, hanem sokkal korábban, már a szállodai szobában. – majd bekopogok hozzád, amikor indulunk, kb húsz perc múlva.
- Rendben!
Miközben megérkeztek Shannonnal a szálloda elé, azon gondolkodott, hogy Brian honnan tud olyan információkat róla, mint a telefonszáma, amit ő még nem is adott meg neki, vagy a szobájának a száma, amit ugyancsak biztos volt benne, hogy nem említett meg sehol. Gyorsan elbúcsúzott a bátyjától, és a szobájába ment, ahol lezuhanyozott és átöltözött. Egy fekete farmert, tornacipőt, egy sötétkék hosszú ujjú pólót és egy fekete vászonkabátot kapott magára sietve. Alig lett kész az öltözködéssel, amikor kopogtak az ajtón. Fél kézzel ajtót nyitott, miközben a másik kezével a kabátja gallérját igazgatta, és visszalépett a szobába a tükör elé.
-Szia!
-Szia! Felőlem mehetünk. – mondta Jared könnyedén, és a brit felé fordult, aki ekkorra már becsukta maga mögött az ajtót.
Brian egy sötétszürke farmert viselt, fölötte pedig egy fekete rövid ujjú pólót, az elején szürke feliratokkal. A haja lazán hátra volt simítva a homlokából, és elbűvölően mosolygott.
- A többiek még nincsenek készen... – mondta mosolyogva, sokat sejtető hangsúllyal. – Majd Stephan felhív, ha elkészültek. – Brian a tükör melletti falnak támaszkodott a vállával, miközben Jared szemébe mélyesztette zöldeskék szemeit.
- Ezek szerint még ráérünk? – Jared közelebb lépett a törékeny testű fiúhoz, a kezük majdnem összeért.
- Még legalább egy fél óráig…
Jared mélyen a fiú feketén kifestett szemeibe nézett. Brian arca megkomolyodott, mintha megérezte volna, hogy Jared számára különleges ez a mostani pillanat. Az amerikai felemelte a kezét és lassan, gyengéden végigsimított a fiú arccsontján, arcán, miközben végig a vonásaiban gyönyörködött. Az állát a mutatóujjával gyengéden felemelte, és kényelmesen megcsókolta az ajkait. Lassan, ráérősen kezdte, először csak apró csókokat lehelt a vékony ajkakra, majd utat keresett magának a brit fogai között, és nyelvével elkezdte Brian nyelvét simogatni. Brian teljes testével felé fordult és hozzásimult, miközben a hátát Jared ölelése a falhoz nyomta. Kezeit fel akarta emelni, hogy átölelhesse velük a férfi nyakát, de az a jobb kezével megfogta a csuklóját és a feje fölött a falhoz szorította gyengéden, miközben a másik kezével a fiú fenekét markolta meg. Csípőjét a fiú ágyékához dörgölte, mialatt egyre hevesebben csókolta az ajkait. A nyelvével újra és újra a szájába nyomakodott, és a forró nyálát ízlelte, a nyelvét simogatta és az ajkait harapdálta. Mikor a szorítás végre enyhült a csuklóján, Brian a felszabadult kezével Jared ágyékát kezdte masszírozni a farmeren keresztül.
- Egyre jobban tetszik nekem ez az éjszakai bárlátogatás – Jared egy gyors mozdulattal megszabadult az imént magára vett kabátjától, és a földre dobta a fölöslegessé vált ruhadarabot.
- Igen, én is nagyon élvezem – Brian kezei Jared pólója alá nyúltak, és először a hasán majd az oldalán kalandoztak, végül a hátát kezdték simogatni, miközben Jared a fiú hosszú nyakát nyalogatta-szívogatta.
Brian keze Jared farmergombjával, majd a cipzárjával babrált. Nemsokára jobb kezének ujjai ráfonódtak a férfi duzzadt szerszámára, és őrjítően érzéki táncba kezdtek rajta. A férfi zihálni kezdett a kényeztetéstől. Az amerikai, megelégelve a zavaró ruhadarabokat, közben azon igyekezett, hogy mindkettőjüket megszabadítsa a pólójától. A felsőrészek pillanatok alatt a fekete kabát mellett végezték a földön. Ezután Brian farmerjét célozta meg és gyakorlott mozdulatokkal szabadította ki annak felhízott szerszámát a szűk nadrágból. Brian a vágytól tágra nyílt, sötét pupillákkal nézett a szemeibe, majd megfordult, és a falhoz támaszkodott a kezeivel, miközben a fenekét Jared duzzadt férfiasságához dörgölte. Jared itt adta fel végképp hiábavaló küzdelmét a józan ésszel, és határozott mozdulatokkal lehúzta a farmert Brian fenekéről annak csípőjére, és amikor az még inkább odatolta formás fenekét az amerikaihoz, az egy mozdulattal belenyomakodott. Brian felszabadult nyögéssel fogadta magába a kőkemény szerszámot. Jared azonban nem állt meg. Lassú mozdulatokkal kezdte el mozgatni a csípőjét, miközben teljes testével a fiú hátához simult és a nyakát szívta és nyalogatta a nyelvével. Kezei Brian csípőjét fogták, minden mozdulattal egyre inkább magához húzva őt, hogy még mélyebbre hatolhasson benne. A brit zihált az érzéstől, miközben a fenekét kicsit megemelve egyre inkább igyekezett Jared ágyékához dörgölőzni. Jared ujjai Brianre fonódtak, és gyors, érzéki táncba kezdtek körülötte, egyre inkább felkorbácsolva az ölelésében tartott fiú szenvedélyét. Jared magába szívta Brian testének csodálatos illatát és érezte, hogy miközben kezei egyre gyorsabban mozognak Brian férfiasságán, a fiú önkéntelenül is egyre gyorsabban és azzal ellentétes mozgással tolta magát Jared irányába. Ezt azonban a fiú nem bírta sokáig, és ő volt az, aki elsőként hangos nyögések közepette elélvezett. Jared csak egy pillanattal később követte őt az orgazmus önkívületébe, miközben Brian forró spermája Jared kezére lövellt ki.
Miután elcsitult a szenvedélyük, Jared egy óvatos mozdulattal kiszállt a fiúból. Az megfordult és szenvedélyesen megcsókolta őt.
- Mostanában mindig itt kötünk ki… - mondta
- Igen. De nem bánom – ismerte el az amerikai.
- Azt hiszem, kimegyek a fürdőszobába.
A brit magára csukta a fürdőszoba ajtaját, ahonnan azután csak halk vízcsobogás hallatszott. Jared keresett egy papírzsebkendőt, megtörölte a kezét, begombolkozott és visszavette a pólóját. Végül leült az ágyra és bekapcsolta a tv-t, azonban nem tudott odafigyelni a műsorra. Gondolataiban Brian vágytól izzó, sötéten csillogó szemei jelentek meg . A szemek, mielőtt megfordult volna és végképp odaadta volna neki magát. Hogyan tudott ebbe a fiúba ennyi szenvedély szorulni? Amikor magába szippantotta a fiú bőrének semmihez sem hasonlító illatát, hirtelen megváltozott valami, amit egyelőre nem tudott magának megfogalmazni. Ez csak a szenvedély, nyugtatta meg magát Jared.
- Mehetsz – a fiú már ugyancsak felöltözködve állt meg előtte, és Jared is bement a fürdőszobába egy rövid időre, hogy rendbe tegye magát. Amikor kijött, Brian éppen letette a telefonját.
- Most beszéltem Francois-val, lent várnak az előcsarnokban.
Jared odament a fiúhoz , magához ölelte és még egyszer szenvedélyesen megcsókolta. Bár Jaredre sosem volt jellemző az ilyenfajta gyengédség, most mégis úgy érezte, hogy a brit ezt hozza ki belőle. Brian összekulcsolta a kezeit Jared nyakán és átadta magát a jóleső nyelvcsatának.
- Tényleg mennünk kéne.
Jared cinkosan elmosolyodott.
- Túl fognak élni egy kis várakozást. – és még egyszer megcsókolta a fiút. – Most már mehetünk. – azzal kézen fogta Briant és elindultak az ajtó irányába.

A szálloda recepciójával szemközt két kanapé kapott helyet a pazarul díszített előtérben, amelyek egy dohányzóasztalt fogtak közre. Stephan és Francois az egyik kanapén ült, és a velük szemben a falra erősített plazma tévén vetített műsort nézték.
Jared kezet fogott Stephannal, majd bemutatkozott Francois-nak, akiről kiderült, hogy igencsak töri az angolt. A srácnak sötét, rövid haja volt, meglehetősen buta tekintete, és láthatólag drága ruhákat viselt.
Mint kiderült, Jareden kívül a többiek még nem jártak San Franciscoban, ezért átadták neki a döntést azzal kapcsolatban, hogy melyik szórakozóhelyre menjenek. Jared egy közeli, night-clubot javasolt, ahol korábban már járt egy párszor az ismerőseivel.
Negyed óra séta és néhány elég meredek utca megmászása után a társaság a Silver nevű hely egyik asztalánál kötött ki. A szórakozóhely nem volt puccos, csak egy átlagos night club a többi közül, és Jared megnyugodva konstatálta, hogy a többieknek is tetszik a hely.
Brian, kényelmesen elhelyezkedett az egyik szabad asztal mellett, és rágyújtott egy cigarettára. Jared leült mellé, figyelve arra, hogy megtartsa a jómodor kívánta tisztes távolságot. Velük szemben a másik két srác foglalt helyet, akik szinte az egész út alatt csak egymással beszélgettek. Jareden kívül a többiek röviditalokat és sört rendeltek, ő pedig egy ásványvizet.
- Honnan volt meg a telefonszámom? -kezdte Jared a beszélgetést, mivel nem táplált jó érzéseket azzal kapcsolatban, ha valaki kutakodik utána.
Brian felnevetett.
- Ügyes asszisztensem van…
Jared játékosan összeráncolta a homlokát.
- Ez mit jelent pontosan?
Brian még inkább elkezdett nevetni.
- Jézusom, ez most kétértelmű volt… Szóval megkértem, hogy kérje el az egyik alkalmazottadtól, ő pedig megtette. Kb ennyi volt.
- Szóval nyomozol utánam. - Jared viccesen résnyire szűkítette a szemeit.
- Ó, igen… Persze! És hogy mentettél el? - Brian elővette a telefonját, és felhívta Jared számát. Az amerikai elővette a telefont a zsebéből, és a brit szomorúan konstatálta, hogy a neve helyett csak egy B betű van elmente.
- Ennyi vagyok? Egy B betű?- Brian őszintén fel volt háborodva az alantas bánásmódon.
- Egy B betű nagyon sok jót jelenthet - mondta Jared sokat sejtetően.
- Mint például? - Brian még mindig morcos volt.
Jared elgondolkozott egy pillanatig, majd halkan folytatta, hogy csak a fiú hallhassa, amit mond.
- Például? Bombajó, bájos… boldog… bámulatos…
Brian felháborodott arckifejezése hirtelenjében boldog mosollyá változott, és Jared szórakozottan figyelte, amint a fiú kicsit zavarba jön. Brian egy ideig a szemközti két srácot figyelte mosolyogva, a cigaretta füstjén keresztül, majd Jaredhez fordult.
- Egyébként hol laksz, amikor épp nem koncertezel? –kérdezte hirtelen, mintha eddig azon gondolkodott volna, hogy miről is beszélgessenek. - Los Angelesben?
- Hollywoodban. - Jared megnyalta a szája szélét, mert hirtelen olyan érzése támadt, mintha vallatnák.
- Á, Hollywoodban… - Brian csúfolódó hangsúllyal ejtette ki a szavakat.
- Mért kérded?
- Gondoltam...
- Hogy érted ezt?
Brian többször megvonta a vállát, és a hamutálcába ejtette a cigarettájáról a hamut.
- Általában az amerikai színészek Hollywoodban élnek. Ez nem újdonság. Hollywoodi villa, hatalmas medence, sportkocsik… Saját kosárlabdapályád is van? - Jared nem tudta eldönteni, hogy a brit a bolondját járatja vele, és direkt akarja kihozni a sodrából, vagy nincs is tudatában, hogy éppen gúnyolódik vele.
- Te tényleg ezt gondolod rólam?
- Mért, mit kéne, hogy gondoljak? - Direkt gúnyolódik, döntötte el végül Jared, és még élvezi is. Egy elnyújtott mozdulattal a brit felé fordult, a térdeik összeértek, és mélyen a szemébe nézett.
- Nincs medencém, nincs kosárlabdapályám, egy 4 éves kocsival járok, ami egyébként jelenleg tiszta kosz, mert nincs időm elvinni lemosatni, a házam pedig összesen 100 négyzetméter. A fele helység be sincs rendezve normálisan, mert olyan keveset vagyok otthon, hogy nincs rá időm. Akarsz még valamit tudni? - Jared halkan és kimérten beszélt, és észrevette, hogy Brian kicsit elszégyellte magát az előbbi kérdései miatt, de igyekezett úgy tenni, mintha csak viccelt volna.
- Ezek szerint magán-stúdiód sincs a házban? - húzta tovább Brain tettetett komolysággal, de az arcán pimasz mosoly bujkált.
- Lehet, hogy megveszem Jackson Neverland birtokát, akkor majd lesz. Épp most adja el, ugyanis…- Jared a hangját arrogánsra és nagyképűre változtatta. Színészkedett.
- Szóval egy sima 100 négyzetméteres ház? - Brian játékosan elfintorodott. - Ez unalmas. Nem megyek hozzád látogatóba.
- Pedig épp gondoltam, hogy meghívlak, San Diego után úgyis LA-ben folytatódik a turné.
- Tényleg meghívsz? - Brian meglepődött.
-Meg.
-Köszönöm. - Brian mosolygott. - majd viszek italt. Nem akarom, hogy felesleges költségekbe verd magad miattam.
- Ó, ez nagyon kedves tőled. De akkor már hozzál kaját is lécci. A hűtőm is üres ilyenkor, amikor nem vagyok otthon huzamosabb ideig. - mindketten vigyorogtak.
- Azt hittem, van házvezetőnőd…
- Csak takarítónőm van. Az pedig csak takarít, főzni nem szokott.
- És mit szoktál enni otthon?
- …keveset vagyok otthon… Sokszor rendelek valamit vagy elmegyünk valahova kajálni… Ilyesmi…
- Elmegyünk?
- Shannonnal lakom együtt.
Brian hitetlenkedve nézett rá.
- A 100 négyzetméteren?
- Persze. Mért?
Brian megitta az italt, amit Stephan töltött ki neki pár perce, és most újabb cigarettára gyújtott rá.
- Nem is tudom. Én tényleg azt hittem, hogy…- Brian nem tudta, hogyan fogalmazza meg amit mondani akart - szóval hogy fényűzőbb életet élsz. Tök másnak képzeltelek.
- És most meglepődtél?
- Igen, de kellemesen. - Brian Jared arcát fürkészte.
- És, hogy szól a te verziód? Mit csinálsz, ha nem turnézol?
Brian önkéntelenül felnevetett.
- Nem emlékszem rá, mikor volt olyan utoljára… - Stephan újabb adag italt töltött az asztalon álló poharakba. - Te nem iszol valamit?
- Nem, köszönöm. Nem szoktam alkoholt inni.
- Egészséges életmód?
- Olyasmi…
- Ez amerikai hülyeség szerintem.. mondom ezt én, félig amerikai állampolgár.. Ki kell élvezni az életet, amíg lehet… utána úgyis öregek leszünk és kövérek - nevetett.
- Nem is tudtam, hogy félig amerikai vagy…
- …félig pedig brit. A bátyám New Yorkban él, néha meglátogatom. Egyébként Londonban van lakásom, de úgy másfél éve nem voltam Londonban.
-Akkor az egyik szülőd amerikai?
-Az apám… - Jared érezte, hogy ingoványos talajon járnak, és hogy Brian nem akar erről a témáról tovább beszélni. Azonnal el is terelte a szót.
Másfél órával és jó néhány röviditallal később a kis csapat tagjai a szálloda felé vették útjukat. Brian a harmadik feles után elkezdett vicces történeteket mesélni a koncertkörútjaik során történt eseményekről és Jared azon kapta magát, hogy élvezettel hallgatja a brit kiszínezett történeteit, amelyek elmesélésébe később Stephan is belesegített. Nem érezte magát kívülállónak egy idegen, összeszokott banda tagjai között, sőt, pont ellenkezőleg. Brian és Stephan egész este alatt kifejezetten szívélyesen és kedvesen viselkedett vele, és Jared nagyon jól érezte magát a társaságukban.
A hotelbe érve a folyosón röviden elbúcsúztak egymástól, hogy még egy pár órát tudjanak aludni, mielőtt újra repülőre szállnak a következő város irányába.