Első Fejezet

"Egy elég kedves ember szerettem volna lenni, de a rock and roll ezt nem hagyta." Állapította meg Brian Molko nevetve, megcsillantva a megnyerő óceán-szemeit és és kifújva egy lebegő füstfelhőt. A szellemes megjegyzések mondása csak az egyik tulajdonsága, ami miatt az emberek imádják őt. Habár úgy tűnhet hogy csak egy rövid idő alatt meggazdagodott "magas". A hírnév eszméje csak egy álom volt, Brian évekig leplezte. Ez volt az erő, és hogy ezért az álmáért éljen, nagyon igyekezett ezt megvalósítani, még akkor is, amikor már úgy tűnt, , hogy csak egy bevégzett vesztes. A szeretete az álma iránt tartotta "épen" a barátságtalan tizenéves évei alatt, és még tovább, az egyetemi éveken is. Hogy tudott egy szenvedélyt a valóságba helyezni? Hogy tud egy kisfiú cincogós hanggal, és "pancser" névvel a mai világban legvakmerőbb és a legtehetségesebb rock sztárrá lenni? A válasz a kérdésekre nagyon egyszerű: minden az elszántságon múlik. Ezzel az elszántsággal érte el azt a magasságot ahol most van. De nem kell mélyre ásnunk az álma erejének; ez az, amiből mindezt nyerte. Álmok, amik életben tartanak a szenvedések alatt,  és álmodozók, akik sztárként meggazdagszanak. Közülük egy lesz csak ilyen... és ma Brian egy sztár.
Egy többnemzetiségű családból jött (egy amerikai apuka, skót anyuka, olasz nagymama, és francia nagypapa) tekintetbe véve az állításait, magáról a "hontalan" tűnik a leghozzáillőbbnek, mert nem érezte különösebben hogy egy országhoz tartozna. Belgiumi, Brüsszelben született, 1972 december 10-én, vasárnap, a Schaarbeek kórházban. A korai éveit költözködéssel töltötte a Föld egyik oldaláról a másikra. Belgiumból, Libabonba, onnan pedig még egyszer Luxemburgba, ahol 11 évet töltött. A körülötte állandóan változó kultúra, a sarkantyús érzésének bizonyíthatóságát és a nyílt-felfogúságát eredményezte. Sok alkalommal megkövetelte a világpolgárság érzését, és/emiatt a kreatív kisugárzásának provokációja miatt szembekerült különböző emberekkel. Be kell vallani, hogy léteznek kitételei a sokféle szokásoknak, például fiatalkorúaknak segít, hogy a változatosságot jobban elfogadják, mint egy egyénnek aki sosem költözött el a szülővárosából egész életében. Brian világpolgári személye felfrissült, mert hatalmas mennyiségű ember tud mesélni neki néhány formában vagy alakban. Ő a változatlan férfi ellentmondása, az egyetlen ami védi a nemi kuszálódottságon át hogy sminket használ és női ruhákat hord. Ő a veszély, amit gondolunk a férfiakról, főleg férfiak számára. Az emberek félnek tőle, mert van bátorsága a személyisége különböző arcait felvállalni, átvilágítani. Úgy érzi a szabadság támogatott a biztonság által, ami sok nőnek megengedi áradozni nála amikor egy ruhát hord inkább hogy nevetségesnek találják. Csak néhány férfi képes kitolni az előírt finnyás ízlésével mint amilyen Briannek van
A dicsfény glóriái már a hároméves Brian agyában is megjelentek. Bevallotta, hogy amikor a vécén ült, úgy tett, mintha interjút adott volna. "Lefogadom hogy a szüleim azt gondolták megőrültem, mert szerettem magammal beszélni miközben szartam." emlékszik vissza kuncogva. Habár úgy tűnik, minden gyerek fantáziál a sztárságról - felnőve azonban csak néhányukból lesz sztár.  Ahogy a közmondás mondja: az út a hírnév felé a leghűtlenebb. Nem csak a nagy nyereség, az ismertség az álmuk, a gazdagság is, de nehéz ezt elérni egy rossz gyerekorral a hátuk mögött.
Nem tudok konkrétan állást foglalni abban, hogy Briannek rossz gyerekkora volt vagy sem, de anyagilag nézve nem volt az. A legtöbben szeretnének ilyen "kis gazdag gyereknek lenni, de Brian ezt meglehetősen sivárnak találta. Az apja jelenlétének hiánya miatt, mire felnőtt egy szakadék alakult ki köztük. Brian így beszél erről: "Utálom a születésnapokat, mert emlékeztetnek arra, hogy mi mindent rontottam el teljesen a családomban, és hogy senki sem volt igazán mellettem," ez az erőteljes állítás a családjáról szól. Bár Briannek van egy bátyja, Barry, aki besorolható a "legmenőbb emberek" közé a családjában, pontosan tíz év van köztük. Brian élete jó részét egy gyerekként töltötte. Előfordult hogy Brian beleesett a magányosság gödrébe.
Brian hamar megtanulta a halál fogalmát: fiatal volt még, amikor nagymamáját látogatta meg Skóciában. Figyelmeztették hogy ne menjen át az utcán, a kis Brian azonban (többek közt anyukájának gondatlansága miatt) figyelmen kívül hagyta veszélyeket. Átment az úton... amikor a szembe jövő autó vezető észrevette a kisfiút, már túl késő volt. Szegény Briant elütötte a közeledő kocsi. Elvesztette az eszméletét, élet és halál között lebegett. Az édes kísértés csábította: hagyjon mindent ott - a halál közelében ez tűnt e legmegfelelőbbnek.  Szerencsére lényének másik része harcolt a halál ellen, és Brian kinyitotta a szemét, hogy éljen.
Tizenegy évesen ismerte fel két szenvedélyét - a színészetet és a zenét. A szeretete a dráma művészetek iránt akkor virágzott leginkább, amikor elkezdett szerepelni az iskolai fellépésekben. Ez a szenvedély tette őt még kifejezőbbé, még sokszínűbbé. A rivalda fényben nem egy befelé forduló, magányos lélek volt, hanem egy magamutogató művész.  Ekkor kezdett el kísérletezni a sminkkel. A zene iránti szenvedélye egészen addig nem mutatkozott, míg el nem ment egy koncertre bátyjával. Egy francia banda, a Telefon, ébresztette rá arra, hogy ő a színpadon akar lenni.  Ekkor történt, hogy a kamera átsiklott az arcán, és pár hónappal később -amikor Brian megnézte a műsort- megállapította, hogy felvételen sokkal jobban néz ki.
Ez az időszak eléggé kritikus volt Brian életében,  különösen ami a vallást illeti. Az anyukája, egy hívő keresztény, mindig keresztény felvonulásokra küldte, vallási táborokba akarta beadni, hogy Isten csodáin elmélkedhessen. Különösen hangozhat, hogy a fiatal csoportok vallási tanítója volt az első, aki észrevette Brian vezetői képességét. Észrevette, hogy milyen jó szónok - úgy hitte hogy Brianből nagy papot lehetne csinálni!
Ez alatt az idő alatt fokozatosan nőtt az erőszak az iskolákban. Második alkalommal járt közel ahhoz, hogy a halált hívja... Az egyik esetben pár fiú szórakoztatónak találta, hogy elkapták Briant és fellógatták a cipőfűzőjével a falra. Ha leesett volna, több helyen megsérült volna, de szerencsére nem esett le. A helyzet azonban egyre csak rosszabbodott, és más erőszakos tettek is követték.
Ez volt a szelíd lázadások ideje: Brian alkalmanként ellopta anyukája cigarettáját, és elszívta, amikor senki nem volt a közelében. A tizenegyedik év nagyon nehéz időszak volt az életében, de nem annyira forradalmian, mint amikor betöltötte a tizennégyet - az a kor, amikor választott jó és rossz között - a kor, amikor elvesztette az ártatlanságát.


Második Fejezet

A tizennégy volt a felfedezések kora. Harcolt a jó és a gonosz között, Jézus és maga közt. A szerelem belépett az életébe, és ezzel, a szexuális vágy is. A barátnője ekkor, és az "első szerelme" is, egy 16 éves francia lány volt, a neve Carol. Valaki számára, aki elkönyvelte magát örök vesztesnek egy idősebb nővel randizni maga volt a főnyeremény! Mind a ketten egymással veszítették el a szüzességüket, amíg Brian szülei nem voltak otthon. Brian ezekkel a szavakkal emlékszik az első szexuális élményére: "csodálatos" és "romantikus". Amikor visszaérkeztek a szülei, Briannek volt egy kis magyaráznivalója a vérfoltot illetőleg , amit a lepedőn találtak. Brian ezzel az ártatlan hazugsággal próbálta kimagyarázni anyjának a dolgot:
"Vérzett az orrom, amíg aludtam az ágyon" Fia védekezésére anyja ezt a kétkedő választ adta:
"Hát elég furcsa és kényelmetlen pózban kellet aludnod az alapján, ahol a vérfoltot találtam." Mrs. Molko persze érezte hogy valami másról van szó, a fia "kétes" magyarázatából, de kétlem, hogy igazán belegondolt volna vérfolt származásába! Brain elégedett volt Carollal, úgy tűnt jól megvannak, végül mégis szétmentek.
A szex felfedezése megváltoztatta Briant. A belső küzdelme ebben az időben tetőzött, ekkor kellett választania jó és rossz között,  vallás és világiasság között. A tizennégy éves sebezhető fiú a legvonzóbb utat választotta: - a világiasságot. De a szexualitás terén még mindig zavart volt. A támadások mellett az osztálytársai elnevezték "homokos"-nak, a pöttömsége, és nőies tulajdonságai miatt. Ekkor azonban még nem fedezte fel, hogy biszexuális. Két év telt el az első homoszexuális élményéig. A pletykák szerint első barátja egy fiatal francia fiú volt, de semmi biztosat nem lehet tudni. A francia fiúval való tapasztalatai után kezdett eligazodni a szexualitásban. Ez a felismerés messzebb sodorta őt a kereszténységtől, az egyháztól, mivel a keresztények elítélik a homoszexuálisokat. Ez egy sötét és magányos időszaka volt életének, a társadalomtól elidegenítettnek érezte magát.
A magány taszította Briant a zenébe. Elkezdett gitározni, hogy eljátszhasson részletek a kedvenc Sonic Youth dalaiból.  Hallgatott még The Cure-t, Bob Dylan-t, és Nick Drake-et is. Senki nem tudott zenei tehetségéről, mivel ezt titokban tartotta - csak a színésztehetségét tárta a közönség elé. A zene töltötte ki az életében tátongó űrt.  Amikor a szobájában ült órákig gitározva - őt ez szabadította fel a a komplexusok, a gondok alól. A zene által engedte ki magából a dühöt, ehhez hasonlóan próbált később drogokkal és alkohollal kimenekülni a világból. A keserű valóság az, hogy el akart szökni az értetlenség, a valóság elől.  Az iskolában egyszerűen nem volt szociális élete. Csapdában érezte magát egy szűk látó körű társaságba, amiről tudta: ő nem oda tartozik.  Ahogy az évek múltak, az erőszak rosszabb és rosszabb lett. Ennek csúcsán álltak szülei elvárásai. Bankár apja remélte, hogy fia folyatja munkáját, mint ahogy a bátyja is tette. A mélyen vallásos anyja megpróbálta a legjobbat: "megóvni a lelkét a kárhozattól". Brian életének ennél a pontjánál rettentő zavartnak és megsemmisültnek érezte magát

A BRUISED AND BROKEN FORDÍTÁSA