Halihó!

Úgy látom nagyon elfoglaltak vagytok vagy "csak" a suli fárasztott le titeket (meg tudom érteni...)

Hoztam még egy Szigetes interjút.  Elég tré, hogy y-al írták Brian nevét...

"Ez az album optimistább"

Placebo-interjú a Szigeten - beszélgetés Stefan Olsdallal és Steven Forresttel.

MR2: Először is beszéljetek Bryanről? Sajnos most sem lehet itt veletek. Jobban van már?
Stefan: Sertésinfluenzája van.
Steve: Igen! Sertésinfluenza ! Már érzem is a szalonna illatát! Ti nem érzitek? Igen, sertésinfluenza.

Komolyan! Olvastuk, hogy két napja összeesett Ázsiában. Jobban van már?
Stefan: Kicsit belefáradt az utazásba.
Steve: Különösen most, hogy sertésinfluenzás. (nevetnek).
Stefan: Jól van, ez csak rossz vicc. Persze, hogy nem H1N1. Annyi történt, hogy már koncert előtt is nagyon rosszul volt, nehezek voltak a lábai, fájt a keze és izzadt. Aztán egyszer csak nagyon rosszul lett a színpadon. Később kiderült, hogy lázas is. De most már sokkal jobban van. Azt mondhatjuk, hogy rendbejött. Igazából, amikor ott a színpadon rosszul lett, akkor is úgy gondoltuk, pár perc múlva folytatjuk a koncertet, de sajnos Bryan túl rosszul volt hozzá, így - bár ez a legutolsó dolog, amire az ember vágyik - abba kellett hagynunk a bulit. De Bryan most itt van, jól van és készen áll a rock and rollra.

MR2: És Steve, te nem vagy fáradt? Úgy hallottam sokkal korábban jöttél mint a többiek, a kollégáim láttak téged két napja itt bulizni a szigeten.
Steve: Igen, szülinapom volt és senki nem jött el hozzám, úgyhogy inkább én jöttem ide! De tényleg… meg akartam nézni a Block Partyt , Fatboy Slim-et és Tricky-t. Nagyon szeretem őket. Bár végül Trickyt nem láttam, mert annyira elfáradtam a Block Partyn és Fatboy Slim koncertjén, hogy haza kellett mennem aludni, hogy ma tisztességes fejjel jöhessek fellépni.

MR2: A legutóbbi lemezetek megjelenésére, kiadót váltottatok. Miért döntöttetek így?
Stefan: Nem is az a jó kifejezés, hogy kiadót váltottunk, egyszerűen leszámoltunk a kiadónkkal. Nem voltunk elégedettek, ezért úgy döntöttünk, hogy nincs szükségünk nagy lemezcégre, más módot találunk arra, hogy kiadjuk a számainkat. Hogy miért volt erre szükség? A zeneipar nagy átalakulásokon megy keresztül, és úgy éreztük, a kiadó a rengeteg más gondja közepette nem igazán törődik velünk. Gyakran előfordul ez egy-egy nagyobb lemezcégnél. Elsikkadsz a többi között. Ráadásul azok az emberek már rég nincsenek ott, akikkel mi annak idején elkezdtünk együtt dolgozni. Ez sem jelentett sok jót számunkra. Úgy döntöttünk, körültekintőbben szeretnénk megválasztani azokat az embereket, akikkel együtt dolgozunk. Ezt pedig függetlenként sokkal könnyebb megtenni.

MR2: Nemcsak kiadót váltottatok, hanem dobost is. Az új tag, Steve változtat a Placebo zenéjén?
Stefan:Egy-egy új tag mindig hoz egy kis változást, de ez esetünkben jót jelent. Steve nagyon tehetséges.
Steve: Köszönöm, baby.

MR2: A legutóbbi lemezetek, a Battle For The Sun zenéje sokkal optimistább, mondhatjuk úgy boldogabb, mint a korábbi dalaitok. Meg tudjátok mondani ennek az okát?
Stefan: Igen, ez az album optimistább, és ez biztosan nem véletlen. Amikor az előző lemezt, a Meds-et készítettük a zenekarban korántsem volt olyan összhang és egyetértés, mint mostanában. Fogalmazzunk úgy, nem volt túl egészséges a viszonyt. Néha nem is kommunikáltunk. Mondjuk úgy, ez egy „sötét” világ volt, amelyben mi „sötét” számokat készítettünk. Szövegeiben is nagyon fájdalmas album volt a Meds. Aztán sikerült kilábalnunk ebből a hullámvölgyből. Meghoztunk néhány komoly döntést, azért hogy folytathassuk, hogy a zenekar életben maradjon. Kezdtünk hinni magunkban és a jövőben, és a mi optimizmusunk minden bizonnyal átjön a számokon is. A szövegeken is érződik, hogy már a jövőről, az új dolgokról, a fejlődésről szólnak. Azt hiszem ez egyfajta újjáéledése a zenekarnak. Magunkhoz tértünk és elkezdtük az élet napos oldalát nézni. Ideje volt, tizenöt év után.

MR2: Ezen a lemezen sokkal több az instrumentális rész és sokkal több hangszert is használtok. Miért indultatok ebbe az irányba?
Stefan: Imádtuk a klasszikus hangszereket. Nagyon jó a zongora, a vonosók, a fúvosok hangját hallani. Nem igazán tudom megmondani, hogy eredetileg miért vettük elő ezeket a hangszereket. Igazából egy változatosabb, színesebb hangzású lemezt akartunk készíteni, egy olyan „nagyon gitáros” albumot. Azt hiszem, ez össze is jött, elértük, amit akartunk. Azt hiszem, ettől érződik sokkal instrumentálisabb hangzásúnak az album, mint a korábbiak.

MR2: Új kiadás, új dobos, olyan ez mint a zenekar újjáalakulása. Mondjatok valamit a jövőről.
Stefan: Nos kigyógyulunk a sertésinfluenzából (nevetnek), aztán turnézunk tovább még egy évig. Próbálunk eljutni annyi helyre, annyi emberhez, amennyihez csak lehetséges. Emellett pihennünk is kell. Kikapcsolódni egy kicsit. Nagyon sok minden zajlik a színfalak mögött egy-egy ilyen koncertturnén, amiről az emberek nem is tudnak. Rengeteg munka, stressz, fáradság kell ahhoz, hogy egy jó produkció létrejöjjön. Az emberek ezt nem tudják, talán nem is értik, hiszen ők csak a csillogást látják. Ami Bryannel történt Japánban, intő jel, figyelmeztetés számunkra, hogy figyeljünk oda és fordítsunk elég időt saját magunkra is. Hiszen végső soron mi is csak emberek vagyunk.

Leirer Tímea
 

+ megint egy Placebo feldolgozás, de most nem a The Bitter End került terítékre hanem az Every You and Every Me

http://www.youtube.com/watch?v=Ujl5A3R3xdk

végül itt van pár cikk a Kerrang magazinból

és a fórumban találtok képeket is.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.